BUDAVÁRI PALOTA Államfői Központ és Nemzeti Történelmi Emlékpark


5 perc elolvasni

A Várhegyen a Budavári Palota felszíni részének 70 év óta a problémája az épített környezet alakítása, azon belül az épített örökség kezelése, éppen hogy a nem vagy nem megfelelő kezelése. 

Ennek talán legfőbb oka, hogy eleddig nem sikerült megfelelő struktúrát kialakítani, a felmerült koncepciók felszínesek,  illetve éppen hogy koncepciótlanok voltak. Végül is nem alkalmasak arra, hogy a Várhegy Budavári Palota része valóban megfeleljenek a magyar nemzet és a fenntartható turizmus igényeinek.

A sok vajúdás után nevesítve van és beindult a Hauszmann-terv - ami egy építészeti rekonstrukciós program parképítéssel, régészeti feltárással kiegészítve. 

Ezzel kapcsolatban azonban nem lett adekvát, hogy a Hauszmann-féle Palotafejlesztés egy olyan beépítési program volt annak idején, amely egyetlen használati funkcióra koncentrált, egy államfői és kormányhivatali negyedre vonatkozott. 

Nem volt szempont a középkori és az újkori örökség feltárása, bemutatása és modernizált funkcióval való rekonstruálása. Akkor még a látogató turizmus egyáltalán nem volt itt tömeges méretű.  (Kivéve az augusztus 20-i Szent Jobb körmenetet, majd a XX. század húszas, harmincas éveiben a Szent István év és Emánuel olasz király látogatása).

Háromnegyed évszázaddal a Budai Vár, s benne a Palota második lerombolása után, nincs elfogadott kiérlelt, a valós nemzeti igényeket és a fenntarthatóságot magába foglaló hasznosítási, településrész fejlesztési koncepciója a Budavári Palotának.  Így a rekonstrukciós célú építkezés lett az irányadó, azaz "a kocsi megelőzte a lovat".


Intermezzo a lóval és a Budavári Palota Lovardájával összefüggésben: 

Itt mindjárt lett egy hasznosítási torzó a kiválóan rekonstruált Lovardával kapcsolatban. 

Először is nincs technológiai, technikai, állat- és közegészségügyi, jogi, pénzügyi akadálya, ló-, lovas hiánya annak, hogy az eredetiséget ne csak az épület, hanem annak beltartalma, használati funkciója is rekonstruálja, tehát, hogy itt a Lovardában folyamatosan, rendszeres élő magyar lovas bemutatók legyenek. 

Hallván, odaát hogy a Lovarda csak a nevében lesz lovarda, valószínűleg forog a sírjában sokakkal együtt Hazslinszky-Krull, aki a parancsnoka volt a két világháború között itt működött Magyar Spanyol Lovasiskolának, ami egyenlő színvonalon produkált a jelenleg is nap mint nap bemutatót tartó Bécsi Spanyol Lovasiskolával. Ennek bemutatói ma is Bécs belvárosában, bent a Burgban, Közép-Európa legnagyobb barokk lovardájában van. 

(Megjegyezve: hogy a második legnagyobb és legszebb barokk lovarda a Gödöllői Királyi Kastélyban volt, és bár viszonylag épségben megúszta a szovjet hadsereg ottlétét, de a 2010-ben elvégzett felújítás lerombolta ezt az értéket, egy átlag konferencia-, koncert és kiállító teremmé degradálta.) 

Azt mérlegelve,  

1.) hogy az első FIDESZ kormányzás idején a miniszterelnök jóváhagyta az MTTSZ elnökének a koncepcióját, amely szerint a Magyar Nemzeti Lovas Testőrség és a Magyar Spanyol Lovasiskola alapjain létrejött volna a Budavári Palotában egy bemutató és díszelgő szolgálatot teljesítő (állami) nemzeti lovas díszegység, továbbá,

 2.) hogy az állami protokollhoz  tartozó és kulturális örökséget képező díszes lovardában lovas díszegység  van és működik például a Magyarországhoz hasonló nagyságrendű paraméterrel rendelkező Portugáliában, Ausztriában, stb., valamint azt is, 

3.) hogy van Nemzeti Lovasprogram, amely kiterjed az állami protokoll lovas egység létrehozására is, és, hogy nemcsak állítólag, de a lovas hagyományaink alapján a magyart lehet lovasnemzetnek nevezni, de legfőképpen 

4.) számításba véve a politikai döntéshozó által biztosított igen jó lehetőségeket (Mezőhegyes, Szilvásvárad, Bábolna, Nemzeti Közszolgálati Egyetem és más bázisok, stb.) 

rendkívül ellentmondásos és lehangoló éppen a nemzeti kormány regnálása idején, hogy a Budavári Királyi Palota újjáépített Lovardájában nem lesz lovas hungarikumokat is bemutató, rendszeres lovas program sem a magyar polgárok, sem a külföldi látogatók számára.

A Nemzeti Hauszmann Terv egyébként nemcsak az épületrekonstrukciót helyezi előtérbe, hanem a belső enteriőrök rekonstruálását is. Ennek a következetességnek vonatkoznia kell a Lovardára is, különben hamissá válik a rekonstrukció értelme. 

Az eredeti rekonstrukciós terv  itt lovas programokat is tartalmazott. 

Van a jelenlegi kormányzat által meghirdetett és felvállalt Nemzeti Lovas Program, van a hungarikumok fenntartását biztosító törvény. Ezek végrehajtásának oda kellene konkludálnia, hogy a Budavári Palota Lovardájában a világhíres magyar lovas kultúrát bemutatják. Ha a politikai döntés végrehajtásával megbízottak nem tudják megvalósítani, akkor ne hivatkozzanak álságos okokra és adjanak teret azoknak, akik ezt meg tudják csinálni.

De vigyázat! Az még rosszabb lenne, hogy ezt az egész témát leegyszerűsítenék. Ha néhány erőszakosan lobbizó vagy korrekt módon jelentkező, de mindkét esetben amatőr hagyományőrző az 1848-49-es szabadságharcban harcolt 12+6 huszár-ezredének valamelyikének egyenruhájában, valami vegyes lovakon és gányolt módon lépésben időnként végig mennének a Budavári Palotában. 

És helyén kell kezelni azt is, hogy a császári Coburg-huszárok, állami jelképekkel ellátott, egyen-ruhájába öltöztetett TEK lovasalegység a nemzeti ünnepek alkalmával "nemzeti bandériumként" ugyan autentikus, azonban ennyi és nem több.

Nem lehet autentikusságot hirdetni és azt csupán az épületekben, belső enteriőrökben megvalósítani!

A Budavári Királyi Palotában a hauszmanni újjáépítés idején is és a két világháború között is a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskolája működött. Arab, lipicai lovakat használtak magas iskolában kiképezett lovat, lovast egyaránt. Mint ahogy az 1760-ban felállított Magyar Nemesi Testőrségben is, amelynek egyen-ruházatát a világ legszebb huszár egyenruhaként ismertek el, és, amelynek soraiban szolgáltak a testőrírók, a reformkori magyar kultúra és tudomány fenntartói, mint Kisfaludy, Széchényi, Mészáros Lázár, Görgey Artúr, Klapka György, stb.  1790-ben a Magyar Nemesi Testőrség hozta haza, a Budavári Palotába Szent István koronáját. Ezek a történelmi nemzeti lovasintézmények annál komolyabb elemei a nemzeti történelmi hagyományunknak, hogy annak hagyománya ne kapjon helyet és valódi szerepet a felújított Budavári Lovardában és a Királyi Palotában. 

A politikai döntéshozó már az első Orbán kormány idején is ezt akarta, de az akkori kisgazda-vezetésű honvédelmi tárca ezt megakadályozta, az államtitkár nem akart vele foglalkozni (?!). Így azután a miniszterelnök a belügyre testálta a projekt megvalósítását. A közel másfél évszázados múltra visszatekintő lovasrendőrség (a jelenlegi TEK lovas alegység) személyi és lóállománya a lehetőségei szerint szépen teljesít. De mégsem autentikus, nem éri el a magyar hagyományokhoz: a nemesi lovas testőrséghez és a második világháború előttihez méltó szintet. Az egyen ruházatuk nem hiteles, díszelgésük a banderiális kivonulás szintjén van.

Ha kivennék a rendszerből azt a néhány etikátlant, kóklert, hozzá nem értőt, akik az elmúlt húsz évben önérdekből rátelepedtek nemcsak a tisztes hagyományőrzőkre, de tévútra vitték az eredeti, a lovas testőrség hagyományának folytatására készült és az első Orbán-kabinet által elfogadott terveket, akkor a fentebb említett állami lovas és egyetemi bázisok, továbbá a nemzeti lovaskultúránk hozzáértő még élő nagyjai és gyakorlói - a Richterék, a Borsóék, a Szegedi Gáborék,  az Unger Béláék, stb. - meg tudnák valósítani a Budavári Palota lovardájához és a magyar nemesi testőrség, a magyar spanyol lovasiskola  hagyományához méltó nemzeti lovas testőrségi programot a Budavári Királyi Palota Lovardájában a máshol jól működő XXI. századi műszaki, technikai berendezésekkel, üzemeltetési technológiával, folyamatos bemutató műsorral, lovas dísz-őrjárattal, állami lovas protokoll szolgálattal. 

A politikai döntéshozót nem kisebbítené, ha megfelelő kezekbe helyezné ezt az ügyet.


Vitán felül áll, hogy a XIX. századvégi és a XX. század elejei Várhegy palotanegyedében, a királyi palotát leszámítva, az épületek a terület méretéhez képest túlságosan terjedelmesek voltak mindhárom dimenzióban, és a jelen, a jövő funkció- és hasznosítási igényeihez mérve itt a komorság, az épületek fullasztó zsúfoltsága volt a jellemző. 

De volt itt egy üdítő színfolt. Az egyik a Dísz téri korzó, ami most parkoló. Ez adta észak felől a felvezetést Palotarészhez. 

Az a meglepő, hogy az MTTSZ koncepcióján kívül, senki sem veti fel az itteni parkoló eltüntetését, amin "átbukdácsol" a palotába felé menő vagy onnan jövő évente több millió látogató, és nem veti fel a korzó visszaállítását. 


A valódi fejlesztéshez előbb szembe kell nézni és fel kell számolni, sajnos nemcsak a tíz évvel ezelőtti, hanem az elmúlt néhány évben is még dívó helyidegen gyakorlatokkal.
 


A Köztársasági Elnök Hivatalával szemközti "maruszjababák" képében megjelent giccseket és bóvlikat szerencsére már nem árulnak. 


Az MTTSZ 

Budavári Palota Fejlesztési Koncepció-vázlata


A Budavári Királyi Palotának és köztereinek vissza kell kapnia a méltóságát. 

Áttekinthetőséget, bejárhatóságot kell adni neki, hogy a polgárok és az idelátogató külföldiek  megismerhessék a magyar nemzet és állam történelmi emlékeit, a magyar nép és legjobbjainak tetteit a haladásért, kiváltva irántuk a tiszteletüket!