“Falusi és vidéki turizmus” értelmezések a nemzetközi irodalomban


18 perc elolvasni

“Falusi és vidéki turizmus” értelmezések a nemzetközi irodalomban[1]

 


 

Dr. Kovács Dezső

 


 

Dolgozatomban a külföldön elterjedt falusi, vidéki turizmus értelmezéseket vizsgálom. Tanulmányom célja a témához tartozó sokféle  fogalom meghatározás bemutatása. A nemzetközi irodalomban több elnevezés (rural-, agri-, agro-, farm-, zöld-, lágy turizmus) olvasható a vidéki környezetben, helyben lakó családok erőforrásaira alapozott turizmus kínálattal kapcsolatban.  A valóság pedig a fenti elnevezéseknél is változatosabb és sokszínűbb. Az a turista, aki ezt a kínálatot választja, bepillantást nyerhet a portugál, olasz vagy angol nemesi udvarházak elegáns világába, vagy megízlelheti a paraszti munkát az osztrák, német gazdálkodók vendégszerető házaiban, “a parasztudvaron”. Olaszországban olyan kínálat is létezik, mely csak étkezést ajánl a gazda (előírás szerint) saját készítésű termékeiből, ezzel is segítve a mezőgazdasági termékek értékesítését, Hollandiában pedig a farmon létesített kempingek váltak népszerűvé. Franciaországban a Gites de France nevű társadalmi szervezet több, mint negyvenéves tapasztalat birtokában ajánl programot minden korosztály részére az ország bármelyik sarkában. Mindezt az egész országot átfogó területi és helyi hálózatrendszer révén biztosítja, mely központilag szervezett számítógépes helyfoglalással, minősítési rendszerrel, szaktanácsadással garantálja a vidéki üdülés minőségét. Portugáliában a Turihab nevű szervezet szintén számítógépes foglalási lehetőséget kínál a 3 szálláskínálati formára, a nemesi udvarházakra, a farmokra és a falusi házakban történő elszállásolásra. Az osztrák helyi vendégkörök, a regionális és tartományi szerveződések a gazdálkodók összefogására és együttműködésük kialakítására mutatnak tanulságos szervezeti megoldásokat. Görögországban a helyi nőket összefogó szövetkezetek tettek szert nemzetközi hírnévre.

 

A hazai szakirodalomban a vidéki környezetben, falun, tanyán, családoknál folytatott üdülésre a falusi turizmus kifejezés vert gyökeret.[2]  Magyar szerzők az esetek többségében a külföldi változatos terminológiát - anélkül, hogy különösebb tartalmi magyarázatot fűztek volna a fogalomhoz  - falusi turizmus-ként fordították magyarra, vagy a német, osztrák “Urlaub am Bauernhof” magyarításából az “Üdülés a parasztudvaron” meghatározást adták. Ezt a képet árnyalja 1998-tól az FM és az IKIM agroturizmus címen kiadott támogatási pályázata, mely a falusi turizmus kategóriához képest szűkítő tartalmú kedvezményezett kört érint. A falusi turizmus és agroturizmus kategóriák elnevezése, meghatározása körüli bizonytalanság egyrészt nyelvi, fordítási okokra,  másrészt arra az eltérő gazdasági, társadalmi és civilizációs fejlődésre vezethető vissza, amelyen a magyar vidék és mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben és bizonyos értelemben az elmúlt másfél században, a jobágyfelszabadítás óta keresztülment. 

 

Hazai szakmai vitákban időnként fölvetődik a falusi és vidéki turizmus közötti különbség megkülönböztetésének igénye is, de a két kategória egyértelmű meghatározása tudomásom szerint nem történt meg.

 

Az alább következő tanulmányban elsősorban a nyugat európai terminológiában használatos (rural tourism, agro-, agri-, farm tourism), fogalmakat vizsgálom. Ezzel közvetett módon a hazai falusi turizmus, vidéki turizmus fogalmak értelmezésének továbbgondolására szeretném ösztönözni a szakmai közvéleményt. Ez legfőképp azért szükséges, mert a vidékfejlesztésben megnyíló új források elérhetősége és a turizmus térben kiegyenlítettebb fejlesztésének igénye a téma újragondolását teszi szükségessé. A dolgozatban nem foglalkozom a magyar falusi turizmus fogalom és jelenség értelmezésével, az az elmúlt évek szakirodalmában megtalálható.

 


 

Az Európai Közösség intézményeinek felfogása a rural turizmusról

 


 

A vidéki környezetben folytatott turizmus (rural tourism) fogalmat a kutatók illetve a nemzeti és nemzetközi hatóságok többsége szélesebb közelítésben, a vidékfejlesztés, agrárfejlesztés, regionális, környezeti és turizmus fejlesztés keretén belül, ezek egymással való kölcsönhatásában próbálja értelmezni és lényegi jegyeit meghatározni. A rural, agro, agri, farmturizmus kifejezés sokszor  szinonimaként jelenik meg a szakmai szövegekben, anélkül, hogy tartalmi különbségekre utalna a fogalomhasználat.

 

Pedig e meghatározások jelentéstartalma országonként is változó a helyi agrárstruktúrától, hagyományoktól, kulturális kapcsolatoktól függően.  Az esetek többségében nem elég az elnevezésnél megragadni, szükség van a fogalom mögötti tartalmi jegyek – intézményi háttér, birtok és üzemstruktúra, települési struktúra, földrajzi helyzet, aktuális szakmai politikák stb. - vizsgálatára is. [3]

 


 

Az Európai Közösség figyelme a nyolcvanas évek második felében fordult a vidék felé, a túltermelési válsággal küzdő mezőgazdaság, és a három új mediterrán tagállam problémái révén. Az egységes piac kialakulása során fogalmazódott meg és került be a maastrichti egyezménybe a ’társadalmi gazdasági kohézió’ elve, mely az EU egyik fő politikai prioritása és az elmaradott térségek és leszakadó régiók hanyatlását kívánja megállítani és felzárkózásukat elősegíteni. E politikai folyamatba illeszkedett az a kampány, melyet az Európa Tanács (ET) folytatott a nyolcvanas évek végén a vidék érdekében és többek között külön tanulmányt szentelt a rural turizmusnak.[4] E dokumentum a rural turizmus jövőbeni lehetőségeit a hagyományos tengerparti és a hegyvidéki üdülőhelyek telítődésével magyarázta, és ennek megfelelően csak a vidéket látta alkalmasnak a növekvő számú turistasereg felvételére. Ezzel párhuzamosan előre vetítette a mezőgazdaságban a túltermelés miatti termeléskorlátozást, ugaroltatást, a farmok, tanyák megszűnését, mely régóta jelen van az európai vidéken.[5] 

 

Az Európa Tanács a rural turizmusról meglehetősen romantikus és filozófikus színezetű felfogást közvetített. A rural turizmus “három alapvető elemének” a  “hely”-et, az “emberek”-et és a “termék”-et jelölte meg és ehhez az alábbi indoklást fűzte:

 

-“a helynek emberek nélkül hiányzik az életszerűsége, termékek nélkül pedig nem tudja kielégíteni a turisták fogyasztói igényeit;

 

- az emberek hely vagy termékek nélkül nem tudják fogadni a turistákat;

 

- a termékek, amelyek sem helyhez, sem emberekhez nem kötődnek, rövid életűek, nem tudnak helyi fejlődést előidézni.”[6]. 

 

A dokumentum szerzői elismerték ugyan, hogy a fenti fogalmak mögött rendkívül eltérő helyi viszonyok rejlenek, “…ami kívánatos vagy lehetséges az egyik helyen, az nem szükségszerű  a másikon; és ami hasznos vagy elfogadható az egyik hely vagy embercsoport számára, káros vagy elfogadhatatlan lehet a másik hely vagy csoport számára.”, de ezen a banális általánosításon túl nem mentek.[7]  A  rural turizmus “valódi dimenzióját az élettel telt vendéglátásban” [8] jelölték meg, ennek értelmezését azonban szintén az olvasóra bízták. Talán legfontosabb felismerés e dokumentumban az, hogy a rural turizmus megvalósítása nem egyéni műfaj, alapvető a helyileg érdekeltek összefogása. “Az elszórtan jelentkező spontán kezdeményezések ideje lejárt. A vidéki idegenforgalom mindenki ügyévé kell, hogy váljon, ha ugyanakkor azt is szeretnénk, hogy a kicsi, érintetlen területeken:

 

megadja a kezdő lökést a kollektív szabadidős létesítmények megépítéséhez, amelyet helyiek és a turisták egyaránt használhatnak;

 

ösztönözze a helyi kereskedelmet,

 

teremtsen munkahelyeket,

 

élénkítse a regionális gazdaságot,

 

próbálja újraéleszteni a helyi kultúrát és a vidéket.”[9] 

 

Az Európa Tanács meghatározása a tekintetben fontos, hogy egyrészt kiemeli a helyi szereplők, a vendéglátók fontosságát, összefogásuk szükségességét, másrészt rávilágít a jelenség sokszínűségére, nem szabvány jellegére. A helyi körülményekre való hivatkozás ellenére e dokumentum a vidéki turizmus eszményített, megszépített, romanticizált elemeit, a farm, a falu romantikus képeit vetíti az olvasó elé. Valószínű, hogy ez a közelítés az európai szintű politikában, a lobbizásban, politikaformálásban játszik szerepet, e gondolatok az utóbbi 10 évben állandóan ’visszaköszönnek’ a nemzetközi fórumokon. 

 


 

Az Európai Bizottság 1988-ban fogalmazta meg a Strukturális Alapok reformját, gyakorlatilag azt az összehangolt alap és célrendszert, mely az 1993-as módosításokkal, elveit és főbb céljait tekintve lényegében 2000-ig kijelölte az Európai Unió regionális és vidékfejlesztési politikáját. A következő hétéves tervezési időszak 2000-2006 között már az Agenda 2000 szellemében fogant és a további reformokat jelent a rendszerben , mely már a csatlakozásra váró országokat is érinti.  A Strukturális Alapok reformját megelőzően a Bizottság a  4/86-os bulletinjében [10] a rural turizmust tág felfogásban úgy értelmezte, hogy az nemcsak a farm turizmust vagy az agriturizmust foglalja magában, - ami egyenlő azzal, hogy parasztemberek (farmerek) nyújtanak szállást - hanem mindenféle idegenforgalmi tevékenységet, amely vidéki környezetben zajlik. Az indoklás szerint ez az idegenforgalmi típus vonzó a városlakók részére, akik nyugalmas vidéki szabadságra vágynak  és amennyiben jobban megismerik, jobb szezonális és földrajzi megoszlást tehetne lehetővé.

 

Az Európai Bizottság 1988-as dokumentumában “The Future of Rural Society” (A vidéki társadalom jövője), mely az európai vidékért indított intézkedések alapdokumentuma, a korábbi 86/4-es bulletin felfogásában értelmezi a rural turizmust, de kritikusabban fogalmaz és gyakorlatiasabb módon közelít. “A rural turizmus egy tágan értelmezhető fogalom, melybe nemcsak a farmon történő üdülés, hanem sok egyéb vidéken folytatott turisztikai tevékenység is beletartozik. Gyakran mint ígéretes lehetőséget említik a vidéki társadalom jövője szempontjából. A tagállamok érdekeltsége e turisztikai forma fejlesztésében három okra vezethető vissza:

 

-egy adott turista réteg új keresleti igényeinek kielégítése, mely a vidékkel kapcsolatban jelentkezik, ha bizonyos feltételek rendelkezésre állnak (információ, infrastruktúra és megfelelő szolgáltatások),

 

-a helyi épületvagyon védelme, amely lepusztulás vagy lebontás helyett helyreállítható, és szálláshelyként haszonért üzemeltethető,

 

-olyan foglalkoztatás megteremtése, mely kiegészítője, vagy alternatívája a mezőgazdasági tevékenységnek”.[11]  

 


 

A Bizottság a rural turizmussal kapcsolatban tehát rendkívül tágan értelmezett tevékenységet ért. A fejlesztés indítékai között található a helyi építészeti örökség védelme, a mezőgazdasági tevékenység diverzifikációja,  foglalkoztatási szempontból pedig a turizmus kínálat kifejlesztése bizonyos területeken a mezőgazdaság alternatívája is lehet. Az állatsimogató farmok vagy a turizmusra átállt nemesi udvarházak a nagyvárosok közelében (Portugália, Olaszország, Nagy-Britannia) erre jó példával szolgálnak.

 

A Bizottság által kijelölt fő cselekvési területek között a szolgáltatások javítása, a komplex turisztikai csomagok és kínálat kialakítása, az infrastruktúra és a szakmai felkészültség javítása szerepel. A turizmus  befogadása a mezőgazdaság, mint fő tevékenység mellett annak diverzifikációját szolgálja. A siker alapfeltételét  pedig sokszor a helyben vagy közelben elérhető “ megfelelő infrastruktúra (uszodák, golfpályák, teniszpályák) és szolgáltatások (lovaglás, vezetett túrák, vendéglátás)  jelenti.  Ez az átalakítás azonban alapvetően attól függ, hogy a vállalkozó, a farmer mennyire kap rendszeres információt a kliensekről és miként történik a piaci kapcsolatok szervezése.[12]

 

Ezzel a változatossággal, sokféle kínálati, kezdeményezési formával persze nem könnyű mit kezdeni azok részéről, akik szabályozni kívánják ezt a tevékenységet. Az EU Bizottságnak is ezzel adódik problémája, legalábbis ezzel indokolja, hogy “ezért is nehéz a falusi turizmusnak olyan általános definíciót, vagy standardizálást , vagy márkanévjegyet biztosítani, mert a kínálat, a tevékenység rendkívül sokszínű, ugyanakkor a más turisztikai kínálati formákhoz való viszonya sem tisztázott. [13]

 


 

Az európai közösségben a szélesen értelmezett rural turizmus hátterében azok a vidékfejlesztési erőfeszítések és az agrárstruktúra modernizálását szolgáló intézkedések állnak, melyek a gazdálkodók tevékenységének diverzifikálását, a több lábon állását célozzák. Az EU Tanácsa  a mezőgazdaság struktúrák hatékonyságának javítására hozott rendeletében, kapcsolódva a Strukturális Alapok 5a célhoz tartozó szabályozásával, az elmúlt időszakban támogatást nyújtott az egyes gazdálkodók beruházásaihoz, amennyiben a beruházás a gazdaság több lábon állását, a turizmus és kézműves tevékenység bevezetését, vagy a gazdaság termékeinek gazdaságon belüli feldolgozását, közvetlen értékesítését szolgálta. A 2328/1991-es Tanács rendelet, melyet a 950/97 rendelet egységesített, a gazdálkodó fogalmát is meghatározta a program szempontjából: (5cikkely)[14] (lásd lábjegyzet)

 


 

E hivatkozott szabályozás révén jelentős támogatást kaptak családi gazdaságok, kisgazdaságok, részidős gazdaságok, többek között nagyon sok görög, portugál, spanyol háziasszony, akik éltek a fenti szabályozás lehetőségével.

 


 

Az Unió az agrárstruktúra modernizálásán túl a Strukturális Alapokon keresztül igen jelentős támogatást biztosított a turizmus fejlesztésének a hátrányos helyzetű és elmaradott  területeken. 1994-1999 között az 1. és a 6. Célhoz tartozó területekre 5.85 milliárd ECU, a Strukturális Alapok  6%-a  jutott turisztikai projektek támogatására.  A 2. Célhoz tartozó területeken a támogatás 600 millió ECU volt 1994 1996 között, ez a 2.Célhoz tartozó források 4%-a.

 

Az 5b területekre 800 millió ECU jutott 1994 -1997 között turizmus fejlesztés címén, mely 11%-a a az e  célhoz tartozó Strukturális forrásoknak.

 

A közösségi kezdeményezések a Leader, Interreg, PESCA, Konver, Rechar, Resider, PEACE, szintén nagyon sok turizmus fejlesztést támogattak mintegy  1.983 milliárd ECU értékben. [15] A Közösségi Kezdeményezések közül a Leader I. vidékfejlesztési programok forrásainak 42%-a turizmusfejlesztést szolgált. [16]

 


 

OECD értelmezés[17]

 


 

Az OECD 1994-es dokumentuma a rural turizmust szintén vidékfejlesztési keretben helyezi el, definícióját tekintve azonban rendkívül óvatos. Ez abból a megfontolásból származik,  hogy sem nagyon egyszerű válasszal, “minden, ami vidéken zajlik az rural turizmus”, és bonyolultabb meghatározásokkal sem lehet választ találni sok ország vidéki területeinek kérdéseire.

 

A meghatározással kapcsolatban az OECD többek között azért visszafogott, mert:

 

“- nehéz meghúzni a határvonalat a városi és üdülőhelyi turizmus kiterjedésénél,

 

- a vidék meghatározása is eltérő az egyes országokban,

 

-a vidéken folytatott turisztikai tevékenységek és formák nem mindegyike tekinthető vidékinek,

 

-a turizmus történelmileg városi fogalomnak tekinthető; a turisták többsége is városban él. A turizmusnak urbanizáló hatása is lehet a vidéki területekre.

 

-A rural turizmusnak a különböző régiókban különböző formái alakultak ki. Pl. az “Üdülés a parasztudvarban” fontos Németország és Ausztria különböző vidékein. Ugyanez sokkal ritkább az Egyesült Államokban vagy Kanadában.

 

-A vidéki területek is bonyolult változásokon mennek keresztül. A globális piacok hatása, a kommunikáció és telekommunikáció fejlődése megváltoztatta a piaci feltételeket a hagyományos termékek számára. A környezet iránti felelősség megjelenése a külsők, a nem közösséghez tartozók egyre növekvő ellenőrzéséhez vezet a földhasználattal és a természeti erőforrások fejlesztésével kapcsolatban. Bár néhány vidéki területen még az elnéptelenedés figyelhető meg, másutt népesség növekedés tapasztalható, többek között a nyugdíjasok letelepedésével, vagy új, nem hagyományosnak számító vállalkozások megalapításával. A valaha világos urbánus vagy rurális megkülönböztetés ma már sokkal homályosabb a suburbanizáció, a távolsági bejárás és a vikendházak, második otthonok építések következtében.” 

 

Az OECD mindezek alapján rendkívül tág értelmezést ad a rural turizmusnak.  A “rural turizmus egy komplex sokoldalú tevékenység: nem csupán a farmon, mezőgazdaságon alapuló turizmus. Beletartoznak a farmon alapuló üdülési formák, de ide tartoznak a különleges természethez kapcsolódó üdülési formák is, az ökoturizmus, természetjárás, sziklamászás, lovaglás, kaland, sport és egészséges életmód turizmus, vadászat és horgászat, tanulmányi utazás, művészet és kulturális örökség turizmus és bizonyos területeken az etnikai alapú turizmus. Létezik ugyanakkor egy átfogó érdeklődés a kevésbé specializált rural turizmus formák iránt. Erre utalnak azok a német turisztikai piaccal foglalkozó tanulmányok, amelyek a fő üdüléssel kapcsolatban legfőbb követelményként a békét, a csendet, a pihenést biztosító vidéki környezetet fogalmazzák meg.”[18] 

 


 

Az OECD tanulmányban tehát a szabadidőtöltés jellegére, formájára esik a fő hangsúly. Mindez feltételezi, hogy a vidék rendelkezik megfelelő lakossági és turisztikai infrastruktúrával.

 

Az OECD dokumentum szerzői nem vállalkoznak egy mindenütt alkalmazható definíció megalkotására. Helyette, a ruralitás sokszínű, országonként eltérő értelmezése és definíciói bemutatása után és az urban rural-continuum fogalomból kiindulva azt fogalmazzák meg, hogy milyen minőségi jegyekkel kell rendelkeznie a rural turizmusnak:

 


 

-“vidéki területen kell elhelyezkednie,

 

-funkcionálisan rurális, a vidéki terület sajátos megjelenésén alapuló, kisméretű vállalkozás, nyitott tér, kapcsolat a természettel és a természeti környezettel, a helyi hagyományokkal, “hagyományos” társadalom “hagyományos” gyakorlattal,

 

-méretében, az épületeket és településeket tekintve is vidékinek számítson, igy többnyire kis méretű,

 

-jellegében tradicionális, lassan, organikusan növekvő, és a helyi családokhoz kapcsolódik,

 

-gyakran és nagyrészt helyiek által irányított és a terület hosszabb távra szóló fejlődési érdekeit szolgálja,

 

-fenntartható - abban az értelemben, hogy fejlesztésének meg kell tartania a terület speciális vidéki jellegét, és abban az értelemben is, hogy az erőforrás felhasználásnak is fenntarthatónak kell lennie. A rural turizmust a konzerválás és fenntarthatóság lehetséges eszközének kell tekinteni, semmint egy urbanizációs és fejlesztő eszköznek,

 

-rural turizmushoz tartozik továbbá minden olyan különböző tevékenység, mely képviseli a vidéki környezet, gazdaság és történelem komplex példáját.” [19]

 

Az OECD szemléletében tehát elsősorban megőrző jellegű, tartalmi meghatározásában a mezőgazdaság kisebb részt képvisel, a hangsúly alapvetően a vidék természeti, kulturális értékeire helyeződik.

 

A mezőgazdasággal, illetve a farmturizmussal kapcsolatban a tanulmány szerzői kifejezetten óvatosak. Elsősorban a mezőgazdaság csökkenő nemzetgazdasági szerepéből kiindulva - mely szinte valamennyi OECD országra érvényes, a farm üdülés sikerét a német nyelvű európai országokban, az ottani sajátos körülményekkel és feltételekkel indokolják. Ezek többek között a kis farmméret, érdekes, változatos tájkép, a piacokhoz való közelség, a megkésett migráció révén fennmaradó hagyományos város-vidék kapcsolatok, a farmokra jellemző tulajdonosi gazdálkodó jelleg és a hagyományos beavatkozó, támogató jellegű helyi önkormányzatok és a szövetkezeti mozgalmak. De ide sorolható a mezőgazdasági minisztériumok és a tudományos műhelyek megkülönböztetett figyelme is a téma iránt.[20] 

 

Azokon a területeken, ahol a fenti tényezők részben vagy egészben hiányoztak, a farm turizmus nem tudott gyökeret ereszteni.  Az okok többek között az alábbiakra vezethetők vissza.

 

“nagy távolság a városi központoktól,

 

közepes vagy nagyméretű farmok létezése, melyek nem igényelnek diverzifikációt,...

 

farm bérleti rendszer, ahol a tulajdonos nem járul hozzá a  diverzifikáláshoz,...

 

nagyon kicsi vagy szegény farmok, ahol nincs fölös szállásférőhely,

 

a szövetkezetek és helyi önkormányzatok és turizmus fejlesztési bizottságok, melyek nem segítettek a marketingben és a megfelelő turisztikai infrastruktúra kiépítésében,

 

a hagyományőrzés, a helyi örökség , vagy a szabadidőtöltési lehetőségek nagyon szegényesek,

 

rövid, egyszeri szezon.”[21]

 


 

Az OECD szerint a fenti okoknak köszönhető, hogy az Egyesült Államokban, Kelet Angliában , Svédországban Kanadában a farmturizmus szerényen fejlett, ugyanakkor ez nem mondható el a vidéki turizmusról.

 


 

A tanulmány azzal a konklúzióval zár, hogy “a fő kapcsolat a rural turizmus fejlesztésében ma a turizmus fejlesztés és az átfogó vidékfejlesztés között van, mely magában foglalja a vidéki szolgáltatások, az új vállalkozások vidékre vonzását, a helyi hagyományok megőrzését, a nők szélesebb szerepét és a helyi beruházásokat. A mezőgazdaságnak fontos szerepe van a rural turizmusban, de ez csak egy jellemző a sok közül, ennek fontossága a helyi, regionális és a nemzeti körülményektől függ.”[22]

 


 

Néhány kutatói értelmezés

 


 

Természetesen az irodalomban nemcsak hivatalos és félhivatalos intézményi definíciók, hanem kutatói értelmezések és meghatározások is bőségesen olvashatók. A különböző  európai szerzők rural, agro, agri, farm, zöld turizmus definícióiban felfedezhető egyfajta hierachia az egyes kategóriák között, ugyanakkor az egyes meghatározások tartalmi szempontból  átfedik egymást, és némiképp a szerzők nemzeti hovatartozására is lehet belőlük következtetni.  

 

1987-88-ban a Bizottság kezdeményezésére átfogó felmérés készült a rural turizmus helyzetéről és értelmezéséről, az egyes országok üdülési és utazási szokásairól, a rural turizmus szervezeti hátteréről és jogi szabályozásáról az Európai Unió 12 országában. A kutatást egy nemzetközi csoport végezte,  az összefoglalót pedig egy francia kutató, Henry Grolleau állította össze. A tanulmány kétségtelen nagy érdeme, hogy többé-kevésbé egységes és átfogó képet ad a rural  turizmus helyzetéről az Európai Közösség országaiban, bár 12 ország összehasonlításából fakadóan talán elkerülhetetlen pontatlanságok is megjelentek.

 

Grolleau (1987) a 12 EU ország rural turizmusának bemutatása után megállapítja,  hogy - az EU Bizottság általános definíciójával ellentétben - mely azt sugallja, mintha a fogalom alatt mindenütt ugyanazt értenék a közösségben,[23]   - a rural turizmust a különböző országokban más-más módon határozzák meg. 

 

Az egyik felfogás az, mely minden vidéken folyó turisztikai tevékenységet a rural turizmushoz tartozónak vél. Ez nyilván nem elfogadható a “vidék” (country) különböző értelmezhetősége miatt. Példaként említi többek között, hogy a vidék jelentése több országban a nem beépített területet (a városon kívüli) jelenti, néhány országban a vidék egyenlő a mezőgazdasági területtel.

 

A másik szerint, mely főleg Spanyolországra érvényes, a rural turizmus főleg az ország belső, nem tengerparti területeire irányuló turizmust jelenti. Ez a definíció az EU más országaiban is alkalmazható, kivéve Görögországot, ahol e meghatározás a kis halász vagy mezőgazdasági falvak asszonyai által létrehozott turisztikai szövetkezeteket is fedi.

 

A harmadik szerint, mely minden EU tagállamban alkalmazható, a rural turizmus olyan belső erőforrásokra alapozott turisztikai tevékenység, mely a humán és a természeti környezet összhangjára épül. Ez a definíció azonban gazdasági tekintetben pontatlan, nem jelzi a külső beavatkozások szerepét a vidékfejlesztésben.

 

Grolleau a rural turizmus definíció körüli nehézségeket azzal próbálta megoldani, hogy olyan szerzők ajánlatát gyűjtötte csokorba, akik a meghatározás kétértelműsége miatt más közelítés alapján a “zöld turizmus”[24] . gyűjtőnevet adták a rural turizmus jelenségnek. Ez a felfogás azzal érvel,  hogyha elfogadjuk a téli sportturizmusra a “fehér turizmus” elnevezést, a tengerparti turizmusra a “kék turizmust”, a városi turizmusra pedig a “fény turizmusa” cimkét, akkor a vidéken folytatott turisztikai tevékenységekre, a vidéki vagy kisvárosi turizmusra és azokra a tengerpartokra, ahol a tömegturizmus még nem fejlődött ki, továbbá azokra a hegyekre, ahol nincs intenzív téli sportolás, a “zöld turizmus” címke illeszthető. A zöld turizmus tehát azzal az átfogó szemlélettel írható le, hogy egybefogja a természeti és  humán környezetet és a helyi emberek résztvesznek a turisták fogadásában.

 


 

A rural, agri, és farmturizmus egymásra vonatkoztatását modellszerűen Jansen Verbeke végezte el és az alábbi definíciókat adta.[25]

 


 

Rural turizmus  minden olyan turisztikai forma, mely vidéken található. A kiindulás a város és a vidék eltérő karakterében van. E meghatározás alapvetően a régió jellemzőin alapul, ennél fogva elég átfogó. Beletartoznak a vidéken átmenő túrázási  formák (gépkocsi, bicikli, hajó, lovas) és a helyben tartózkodó turizmus is. Az utóbbi a vidéki hotelekben, kempingekben, üdülőfalvakban, üdülőházakban vagy magánházaknál történő tartózkodást jelenti.

 


 

Az agriturizmus a turizmus összes olyan formáját magában foglalja, amely közvetlenül kapcsolódik a mezőgazdasági környezethez, a mezőgazdasági termékekhez vagy szállásokhoz. E termékek biztosítói maguk is gazdálkodnak. A turizmus kínálat e formája tehát korlátozottabb mint a vidéki turizmus a mezőgazdasághoz való kizárólagos kötődése révén. E turisztikai termék szintén magában foglal eseményeket, fesztiválokat, múzeumokat, amelyek a farm termékeken, hagyományokon és szokásokon alapulnak. Fontos figyelembe venni a különböző fesztiválokat amelyeket a mezőgazdasági környezet és a történelem inspirál. Ezeket helyi emberek és farmerek szervezik és visszatérő események az adott közösségben.

 


 

A farm turizmus azokra a turisztikai formákra utal, amelyek közvetlenül a farmmal kapcsolatosak, a farmon tölthető szállás,  étkezés, szórakozás vagy a farmra történő egynapos kirándulás formájában. Különbséget kell tenni az olyan farmok között, amelyek még ma is működnek és azok, amelyek már csak a helyszínben vagy az épület jellegében utalnak az agrármúltra. Ennek megfelelően a farm turizmus bizonyos esetekben rural turizmusnak vehető. A farm turizmust a szó szoros értelmében is használhatjuk: szállás a farmon, vagy a farmhoz kapcsolódó épületben vagy sátorban. A farm turizmus terméket természetesen szélesebb értelemben is magyarázhatjuk, ha beleértjük azokat a szolgáltatásokat és eszközöket, amelyek lehetővé teszik a farmon tartózkodást, mi több, vonzóvá teszik azt. Általában az ételszolgáltatás és programbiztosítás beleértendő a szolgáltatásokba.

 

Egyre több farmer  nyújt sokszínű szolgáltatást a turistáknak a szabadidőtöltésre. Ilyen pl. a saját készítésű élelmiszerek és kézműves termékek helyi árusítása, terület biztosítás hobbifarmerek részére,  régi berendezések újra üzembeállításával hajdani technológiák bemutatása.  Néhány farm kifejezetten speciális célcsoportokra koncentrál, például a sportszerető vendégekre, gyaloglókra, lovasokra, horgászokra, vadászokra, golfjátékosokra, vagy más, speciális célcsoportokra, mint pl.  gyerekek, idősek,  fogyatékosok.

 

A turizmus új trendjei új termékek megjelenéséhez is vezetnek, ilyenek pl. a szépségfarmok, a relaxációs farmok, a disco farmok. Ezek azonban már teljes mértékben elveszítették korábbi kapcsolatukat a gazdálkodással. A Verbeke által használt hármas felosztást mások is átvették tanulmányaikban. (Alenka Verbole, Dimitra Giagou). 

 

A téma egyik klasszikusának számító ír fejlesztő  szakember A. Gannon (1987) az agri-turizmust vidékfejlesztésbe  ágyazottan tárgyalja és magát a tevékenységet üzleti vállalkozásnak tartja. Felfogása szerint  “A falusi turizmus fogalma  magában foglalja mindazokat a tevékenységeket, szolgáltatásokat és helyi környezeti értékeket, amelyet a falusi lakosság a turistáknak felkínál. Elszállásolásuk, üdülésük, szabadidőtöltésük érdekében és amely igénybevételéért a turisták fizetnek, tehát aminek révén a falusi lakosság és a település jövedelemre tehet szert. A falusi turizmus tehát üzleti tevékenység, ennek következtében termelési ágazatnak tekintendő."[26] Emögött a felfogás mögött az az intézményesített szakmai, szaktanácsadói és pénzügyi támogatási háttér áll, amely révén az ír turizmus és általában az ír gazdaság lassan “Európa kelta tigrise”[27] címet érdemli ki.  

 

Görögországban az agroturizmus fogalom terjedt el az elmúlt másfél évtizedben, mely “az összes olyan turisztikai tevékenységet magában foglalja, melyet a gazdaság elsődleges vagy másodlagos szektorában, főfoglalkozásban alkalmazott egyének,  nem városi régióban folytatnak. E tevékenységek közé tartoznak kis családi vagy szövetkezeti vállalkozások, melyek szállást, étkezést és egyéb termékeket ajánlanak turistáknak  és kiegészítő családi jövedelmet, vagy a vidéki asszonyok számára megszerezhető jövedelmet jelentenek”[28]  

 

Egy másik görög szerző kissé eltérő tartalommal, de hasonló felfogásban írja le az agroturizmust. “Az agroturizmus olyan tevékenységek fejlesztését jelenti, melyet egy vidéki közösség folytat (mely alapvetően a mezőgazdaságból él), hogy támogassa az adott területen a turizmus fejlesztését és kiegészítő jövedelmet teremtsen. E tevékenységek közül a legfontosabb a turista szálláshelyek létesítése, a magánházaknál meglevő fölös szobák felhasználásával, vagy további házrészek építésével kiegészítő egységek létesítése céljából. Kiegészítő agroturizmus tevékenységet jelenthet a helyi közösségi étkeztetés és rekreációs lehetőségek megteremtése és a turisták számára is elérhetővé tétele, a kulturális események szervezése, kézműves termékek előállítása és eladása, a mezőgazdasági termékek eladása turisták számára. (Papageorgiu 1988).

 


 

D. Giagou (1996) ,  követve J. Verbeke beosztását,  más görög szerzők írásait és a görög gyakorlatot az agriturizmuson belül kétféle formát különbözet meg. Az egyik az “Üdülés a farmon” (farm house holidays) , amelynek keretén belül a vendégek résztvesznek a gazdálkodó életében és a mezőgazdasági munkákban, valamint a “fizetővendéglátást” (bed and breakfast), amelyet csupán szállás és reggeli szolgáltatásként értelmez vidéki környezetben. [29]

 

Öszefoglalás helyett

 


 

A fenti európai rural turizmus értelmezések vázlatos ismertetésével elsősorban az volt a célom, hogy a magyar falusi, vidéki turizmusnak egy átfogóbb, szélesebb összefüggésrendszerbe helyezett viszonyítási keretet állítsak fel. A rövid európai körkép is megerősíti, hogy az európai felfogás és értelmezés rendkívül sokszínű, nincs egységes definíció és gyakorlat a rural, agri, agroturizmussal kapcsolatban. Az egyes országok gyakorlata függ a vidék kategória nemzeti értelmezésétől és a helyi kreativitástól és kezdeményezőkészségtől.  A rural turizmus tágabb összefüggésben az egyes országok agrár, vidékfejlesztési céljait és prioritásait szolgálja, országonként eltérő intézményrendszerrel.

 

Az EU idézett dokumentumai és külföldi kutatói értelmezések rávilágítanak arra, hogy szinte lehetetlen egy mindenütt alkalmazható definíciót adni a jelenségre, az eltérő gazdasági, társadalmi környezet pedig az összehasonlítást is bonyolulttá teszi az egyes országok között. Az említett különbségek és a korábbi fejlődési utak és eredmények így rendkívül nehézzé teszik a nyugat-európai vagy tágabb összefüggésben az Európai Unióhoz tartozó, illetve a közép-kelet európai országok falusi, vidéki turizmusa fejlettségi állapotának összehasonlítását.

 

A falusi turizmus Magyarországon 10 év spontán fejlődés után lassan átkerül egy új fejlődési szakaszba, építkezve az elmúlt időszakban felhalmozott tapasztalatokra, továbbá a kiépülő vidék-és területfejlesztési intézményrendszer  és politikák bővülő forrásaira, melynek remélhetően a falusi, vidéki turizmus is prioritása lesz. Az elkövetkező új szakasz azonban feltételezi a falusi turizmus, vidéki turizmus kérdéseinek továbbgondolását.

 


 


  
 

[1] A szerző köszönettel tartozik az OTKA T 017996 sz. és a CEU RSS 1163/1998 kutatási programnak tanulmány elkészítéséhez nyujtott támogatásért.

   

[2] A 30-as években még a falusi fizetõ vendéglátást használta az Országos Magyar Vendégfogadók Szövetsége,az OMVESZ. 

   

[3] Jó példa erre Izrael, ahol a fogalom tartalma 6-8 év alatt teljes mértékben megváltozott. A 80-as években az agriturizmust még kifejezetten a mezõgazdasági szakmai tanulmányutakra használták, a 90-es években viszont már a nyugat-európai felfogás szerint használták a fogalmat, a  kibucokban és a moshavok egy részében végbement szálláskínálat felfuttatásának, az infrastruktúra javításának és hatékony marketingnek köszönhetõen, az izraeli állam jelentõs támogatása mellett. (Á. Gannon szóbeli közlése 1995  ápr. FAO -EU ECE konferencia Galilei).

   

[4] Rural Tourism in Europe. Council of Europe. European Campaign for the Countyrside Study No.2. 

   

[5] uo. 5.p.

   

[6] ou. 6.p.

   

[7] uo. 6.p.

   

[8] uo. 6.p.

   

[9] uo.11.p.

   

[10] Community action in the field of Tourism. EC Comission.  4/86 bulletin.

   

[11] The Future of Rural Society 1988 The Comission of EC 50 p.

   

[12] u.o. 51.p.

   

[13] Community action to promote rural tourism, Comission of the European Communities, COM (90) 438 final Brussels, 12 October 1990. 11.p.

   

[14] “A támogatási program azon agrárgazdaságokra korlátozódik, amelyen a gazdálkodó:

 

a. főfoglalkozásként foglalkozik gazdálkodással.

 

 A tagállamok azonban a támogatási programot alkalmazhatják olyan részidős gazdálkodókra is, akik teljes jövedelemének legalább 50%-a gazdálkodásból, erdőgazdálkodásból, idegenforgalomból vagy kézműves tevékenységből vagy a vidék megóvásával kapcsolatos tevékenységből származik, amely köztámogatás elnyerésére jogosít, feltéve, hogy a közvetlenül a gazdálkodásból származó jövedelem aránya nem kevesebb, mint a gazdálkodó jövedelmének 25%- a és a gazdálkodáson kívüli tevékenysége nem foglalja le a gazdálkodó munkaidejének több, mint a felét.

 

b. megfelelő szakértelemmel rendelkezik,

 

c.benyújtja a gazdasága átfogófejlesztésére vonatkozó tervet,

 

d. kötelezettséget vállal az egyszerűsített könyvelés vezetésére

 


 
  

[15] Third Report on Community actions affecting tourism (1995-1996) DN:IP/97/655.

   

[16] Michael Dower (1998) Heritage as a Resource.  LEADER Magazine 1998 Spring No.17.

   

[17] Tourism strategies and Rural development (1994) OECD GD (94)49

   

[18] u.o. 8-9.p.

   

[19] u.o. 14.p.

   

[20] u.o. 18.p.

   

[21] u.o. 18.p.

   

[22] u.o. 19.p.

   

[23] Henry Grolleau (1987) Rural Tourism in the 12 Member States of the European Economic Community. 218 p.     

   

[24] u.o. 219 p.

   

[25] Jansen Verbeke (1990) The Potentials of Rural Tourism and Agritourism in EEC 1990. 7p.

   

[26] Agnes Gannon (1990) A strategy for the Development of Agri-Tourism. Kézirat  

   

[27] (Barra O Cinneide előadásából 98.június 2. )

   

[28] Olga Jakovidou (1995) Agrotourism in Greece: The case of women,s Agrotourism Co-operative of Ambelakia (Greece) Thessaloniki Paper submitted for the XVI: Congress of European Society for rural Sociology. 1.p. 

   

[29]Dimitra Giagou (1996) Agrotourism as a Factor in Regional Development in Greece . 1p.

   

Megjegyzések
* Az email nem lesz publikálva a weboldalon.