Néhány megjegyezés a turizmus és a térség-, településfejlesztés viszonyáról


4 perc elolvasni

Turizmus és térség

       Mindegyik funkcionalitás - ilyen a turizmus is - működésének és fejlesztésének térbelisége végül is a területfejlesztésre, az pedig a településfejlesztésre épül vagy ott csapódik le, akár a foglalkoztatás-politikáról, akár a közlekedéspolitikáról, az iparpolitikáról, stb. vagy a turizmuspolitikáról van szó.

Turizmus fejlesztése nincs térségfejlesztés nélkül és 

hatékony térségfejlesztés pedig település fejlesztés nélkül, ahol az alap a településfejlesztés.

Ez Magyarországon azért is így van, mert a turizmus szinte teljes egészében lakott területekre terjed ki, mert az országban nincsenek lakatlan, a helyi lakosság által igénybe nem vett, csak a turizmus által hasznosított területek (pl. hóhatár feletti hegyvidékek, lakatlan tengeröblök, stb.).

A turizmus 

regionális menedzselésének racionális értelme csak 

a település- és térségfejlesztésbe integrált turizmusfejlesztés lehet. 

       A településfejlesztésbe integrált turizmusfejlesztés és ennek szervezete az, ami térségi szinten összegezhető, integrálható, megjeleníthető a benne lévő szereplők által. Ehhez az összegező, integráló és megjelenítő tevékenységhez azonban a kormány ösztönző, támogató szerepe társuljon csupán, mert ez olcsóbb és hatékonyabb az államnak. A szolgáltató államra vonatkozó politikai szándéktól idegen ezen a területen jelenleg fellelhető paternalizmus.

A kormányzatnak elsősorban 

     * a turizmus jelenlegi térbeli egyenlőtlenségeinek feloldására, 

     * a települési és térségi kínálatok piaci esélyegyenlőségére, 

     * a helyi non-profit és profit-orientált turisztikai fogadóbázisok, vonzerők hatékonyabb működtetésére, illetve létrehozásra 

kell átfogó programot alkotnia és elfogadtatnia a végrehajtás valós szereplőivel, majd a végrehajtást támogatnia.

       Az állam a területrendezés, -fejlesztés és a turizmus terén nyújtandó támogatása során vegye figyelembe, hogy


vannak, lesznek kiemelt üdülő körzetek, azonban 

a "kiemelést" elsősorban a piac és a helyben indukálódó fejlesztési akarat és teljesítmény döntse el.

       Abból kell kiindulni, hogy Magyarországon a rendszerváltás és a piacgazdaságra való áttérés, a települési önkormányzati autonómia bevezetése óta

 valamennyi település alkalmas vagy alkalmassá tehető a professzionális turizmus - és ezen belül a nemzetközi turizmus - igényeinek kielégítésére. 

       A jelenleg a központi apparátusban (minisztériumban, Magyar Turizmus Rt.-nél és központilag felfogadott tanácsadóknál) végzett marketing és promóciós tevékenység túlnyomó részét és forrásait át lehetne adni a térségi és települési turisztikai szervezeteknek, illetve a létrehozandó terméktanácsoknak. Nem célszerű egy meglehetősen monopolisztikus állami trösztöt fenntartani ezen a területen.


A tájegységi, térségi 

fogadóbázisok és vonzerők 

marketingjére, fejlesztésére irányuló önszerveződéseket az eddigieknél jobban és rendszerszerűen segítse kibontakoztatni és támogatásával erősítse a kormányzat.

       A régiókhoz tartozó megyei, kistérségi és települési turisztikai szervezetek dinamikus fejlődésben tudják tartani a térség turizmusát, különösen, ha a túlzottan központosított források decentralizálására sor kerül.

Ugyanakkor az utóbbi néhány hónapban az állami költségvetésből létrehozott, inkább virtuális dekoncentrált kormányzati szervezeti struktúrára szakmai szervezési szempontból ily módon nincs szükség.

A rendszer azért sem hatékony, mert ott csak formális, bürokratikus döntéseket lehet hozni, mivel nem rendelkezik lényeges, a résztvevő személyek tiszteletdíján és az adminisztrációs költségek fedezésén kívül a tényleges marketing, piacszervezés elvégzéséhez és a fejlesztés támogatásához szükséges állami pénzeszközzel.

Ezen kívül a területi lehatárolás mesterséges, nem alulról építkező, lényegében követi a szocializmusban kialakított közigazgatási területi beosztást.

A regionális idegenforgalmi bizottságok 

a területfejlesztési tanácsok keretei között nagyobb hatékonysággal tudnának működni.


Melyek tehát a kormány turizmussal kapcsolatos teendőinek javasolt tételei?

 

1./ A turizmust  a társadalompolitika és a gazdaságpolitika, valamint a kettő optimális térbeliségét meghatározó területfejlesztési politika prioritásai között definiálja az állam! 

2./ Közbiztonság, fogyasztóvédelem, versenyképes árak, EU standard minőség, területi esélyegyenlőség. 

     Ezek biztosítása, illetve elősegítése az állami beavatkozás célterületei és feladatai a vendégforgalom (idegenforgalom)[1] fejlesztésével kapcsolatosan.

    

3./ A gyakorlati kormányzás a rendelkezésre álló erőforrásokat a biztonság, a versenyképes árak, a turisztikai fogadóbázisok és vonzerők fejlesztésére fordítsa - a kormányzati alaptevékenységek ellátása mellett! 

     A turisztikai fogadóbázisok és vonzerő fejlesztése terén pedig a következő prioritásokat célszerű követnie:

  •        ösztönözze az alapszolgáltatásokkal (kereskedelmi szálláshellyel, melegételt kínáló vendéglátó helyekkel, folyamatosan üzemelő információs szolgáltatással) az ország teljes lefedettségét, valamint 
  •        segítse elő a vonzerő kínálatának piac-orientált szinten tartását és fejlesztését, továbbá a szolgáltatóktól, településektől induló, és a szolgáltatók és térségek összefogásán alapuló külföldi és hazai promóciós tevékenységet! 

4./ A turisztikai célú országpropagandát a lehetséges megjelenítőkkel (pl. kamarákkal, társadalmi szervezetekkel, vállalkozásokkal, intézményekkel, stb.) megosztva és a turisztikai továbbá a gazdasági (ideértve az agráriumot is), a kulturális, a sport- és a tudományos diplomácia témakörében ügyködő állami szervek és ezek intézményeinek, továbbá forrásainak ésszerű összefogásával tegye hatékonyabbá!

 

MTTSZ 2011. Szilvássy István

 



 

 


[1] "Vendégforgalom" alatt az utaztatási, az utastájékoztatási, a szállodai, a vendéglátó kereskedelmi szolgáltató tevékenységeket értjük. Ezek alkotják a turizmuson belül az alapszolgáltatásokat.

   

Megjegyzések
* Az email nem lesz publikálva a weboldalon.